2004 augusztus

Augusztus 1.

Még mindig Japánban. Legközelebbi próbálkozás augusztus 10-n.

Szépen becsomagoltuk a cuccokat, autóba ültünk és tök jó idôben elmentünk Osakába. Csak annyi rossz elôjel akadt, hogy épp jött a tájfunk egyenest Osakára, dehát már megszoktuk, hogy mindig tájfunban utazunk. Minden rendben is volt, mi'g meg nem érkeztünk, akkor ugyanis kisült, hogy Daninak felment a láza 38,7-re. Görcsoldó be, de annyira fáradtak voltunk, hogy elkövettük az elsô hibát, miszerint nem mentünk rögtön az ügyeletre. Dani olyan jókedvô volt, hogy gondoltuk, csak elmúlik. Semmi klasszikus betegség nem látszott rajta és vidáman ugrabugrált éjjel 11-kor az ágyban, majd szépen el is aludt. Mértük neki rendszeresen a hômérsékletét, 39,3-ra felment, de éjjel háromkor, a tájfunk csúcspontjakor vidáman felébredt és elkezdte az egyik pacsizós játékot játszani. Gondolom megörült, hogy végre éjjel is akadnak játszótársai. Dani vidám volt, Peti jól aludt, de én már elég ideges voltam, hogy mit kezdek majd vele a repülôn. Az egyetlen dolog, amit otthonhagytunk, a lázcsillapítója volt, és Japánban orovos nélkül ilyesmit lehetetlen éjszaka szerezni. Illetve reggel 10-ig lehetetlen: akkor nyitnak a gyógyszertárak. Nekünk viszont 8-ra kint kellett lenni a reptéren.

Ébredéskor kisült, hogy még lázas (újabb görcsoldó), és hogy megjöttek a kiütések is. Dani töretlenül vidám volt és mire kiértünk a reptérre, lement a láza is. Becsületesebbnek tartottuk bevallani a helyzetet, mert ha véletlenül fertözô a betegsége vagy Szibéria felett begörcsöl, nem köszönik meg nekünk.

Rögtön külön nénikét kaptunk, aki foglalkozott velünk. Lekísértek a rendelôbe, de ott szokásos japán módon, negyed óra alatt kisütötték, hogy mivel nincs gyerekorvos, nem tehetnek semmit, a sensei nem vállalja be az ügyet, tessék kimenni az elsô korházba.Ment a nagy felelôsségpasszolgatás helyi módra, nagyon udvariasan és körülményesen. Nem hagytuk magunkat elküldeni, mert mire megfordultunk volna, rég elmegy a gép. Nénikénk beszélt a kapitánnyal, de már elôre jelezte, hogy szerinte "it will be very difficult to fly today", merthogy lázas emberkéket nem szoktak bevállalni. Nem is vállalt be a kapitány, de legalább sikerült annyit elérnünk, hogy átbukkolták a jegyünket másnapra, a helyzetre való tekintettel ingyenbe. Kicsit megnyugodtunk, mert könnyen elôfordulhatott volna, hogy csak egy hét múlva van hely.

Dani közben teljesen összefosta magát, de vidáman tette azt is. Már szinte örültem, hogy nem megyünk, mert összesen három pelenkája maradt egész napra, annyit kellett neki cserélni. Ha meg ráaadásul fosik is, nem tudom, mit adtam volna rá a gépen... Természetesen elbôvölte az egész személyzetet, kipróbálta a csomagmérleget, a tolókocsikat és mindenáron be akart ülni a hátizsákjába, aztán rettenetesen megsértôdött, mikor a céges babakocsiba pakoltuk.

Irány a kórház, a híd túloldalán. Állítólag reggel kilenckor nyitott, aztán francokat. Szombat lévén, csak ügyelet volt. Dani tb kártyáját természetesen otthon felejtettük, de semmi gond, majd utólag visszatérítik, csak ott helyben ki kellett fizetni. Jó sokan voltak, vártunk vagy egy órát. Gondoltuk, ha ezt reggel 9-kor kell eljátszanunk, úgy, hogy közben megy el a repülô és még átbukkolásun sincs csak egy vesztett repjegyünk, nagyon idegesek lettünk volna. Így csak nagyon éhesek voltunk, mert reggelizni sem jutott idô. Szerencsére Daninak ott voltak a rízsszendvicsei, ô nem éhezett. Merthogy az étvágya egy kicsit sem csökkent, pedig hát...

Az orosnôvel elôbb-utóbb megértettük egymást. A lényeg, hogy amíg pöttyös a gyerek, addig fetôzésveszélyes, úgyhogy szó sem lehet semmiféle utazásról, tessék hazamenni Ishikawába és ott elmenni még egyszer orvoshoz, ô most csak lázcsillapítót ad. Egyébként nagy baja nincs, mert nem hány és rendesen eszik-iszik. Hogy mi baja van, azt már nem értettük, de majd Taga sensei elmondja holnap.

Kicsit azért elszontyolodtunk, de azért meg is nyugodtunk. Sok tennivalónk nem maradt, irány haza. Persze elöször ebéd, mert gondolkodni már egyikünk sem igen tudott. Általában nagyon könnyen lehet éttermet találni, de persze most sehol sem akadt, maradt hát a bentó. Brrrr. És a klasszikus japán iskoláslányos jelenetet, mikor meglátják Danit és egyszerre tizen támadnak. Brrrr.

Teli gyomorral kezdôdhetett a telefonálás. Repülôjegy átbukkolás ismét. Szerencsére a reptéri nénikénkkel beszéltem, még emlékezett ránk, átrakta szó nélkül a jegyet és úgy tônik, megint ingyenbe. Eddig 180 dollárt spórolt meg nekünk. Utána lemondani Peti szállását Kyotóban, mert neki meg ugrott az osakai akvárium és a másnapi szurdokmászás. Mit volt mit tenni, elindultunk hazafelé az autópályán és este 5-re meg is érkeztünk. Épp 24 órával késôbb, mint hogy elindultunk.

Egyenlôre ez volt életünk eddig legdrágább napja, mert mindent összeadva, vezettünk 12 órát, aludutnk egy szállódába valamicskét, keringtünk a reptér és kórház között, mindezt kb. 40-50000 yenért.

Nagyon kivoltunk, mire hazaértünk, de mivel Dani végigaludta az egész utat, nagyon aktív volt és vidám, játszani kellett vele rendes lefekvésig. Azért ô is rendesen kipruccanhatott, mert másnap kilencig húzta a lóbôrt. Végre egyszer teljesen kialudtuk legalább magunkat mind a hárman.

Ma még mindig pöttyös volt Dani, de estére már egész jól elmúlt, teljesen láztalan egész nap, játszott, aludt, vidámkodott, mint mindig. Néha kicsit elgyengült, akkor lapogatni kellett, dehát végülis dolgozik a szervezetében a vírus. Mikor kicsit lehült az idô, elmentünk sétálni a kutyák és az éjjalnappali felé, hogy legyen estére teje. Gyalogolt, mint mindig, kergette a bogarakat. Legújabb hobbija a hangyás üldözés, nem tudom, ki tanította meg neki. Talán az oviban látta séta közben. Kicsit hiányozhatnak neki a haverok, mert minden babaképtôl eksztázisba jön. Dehát ez van. Most jó darabig nem mehet haverok közé. Mondjuk a Jaistban ez a veszély annyira nem fenyeget, mert ha délután öt körül nem megyünk a játszóterre, akkor senkivel sem találkozunk egész nap.

No, valami jóhír is a fiatalúrról. Daninak jön megint két alsó foga, a héten elkezdte gyakorolni a sikongatást, hihetetlen nagyokat toppant, mindenhova fel- és be akar mászni. Direkt prüszköl és bugyborékol valamint mindent összefirkál.