Friss hírek

Augusztus 7.

Júliusban történ azért egy s más, csak épp nem jutottunk el az írásig. Egyre jobban lustulok, ahogy közeledik az indulás...

Beindult a strandszezon, bár ez japán fogalmakkal mást jelent, mit Európában. Itt alapvetően a tengert nem fürdésre használják, hanem evésre és bámulásra. Mi már a Tenger Napja előtt (julius 19.) kimerészkedtünk a tengerre. Mondani sem kell, pocsolyameleg volt, de hogy miért nem fürödtek benne, azt nem tudjuk. Merthogy a japán hagyományok szerint a medúzák csak Obon (augusztus 14.) után kezdenek el rajzani. Így hát kicsit sem lepődtünk meg, mikor meséltük Mátyás medúzacsípését, hitetlenkedő arcokkal találkoztunk és az alábbi mondattal: "Az nem lehet, még nincs szezon!". Mikor ugyanezt a sztorit könyvben olvastuk, halálra nevettük magunkat, hogy ilyen nincs, aztán tessék, fiatal kutató barátunk, aki külfölden nevelkedett, simán ugyanezt válaszolta... Pedig tényleg megcsípte a medőza. Pétert is. Misesant is, aki pedig japán. Nem csak a gajdzsinokra hajtanak ezek szerint. Mi lesz, ha tényleg szezon lesz??? Na, mindenestere a standot mindenki rettentesen élvezi, Danit nem lehet kirángatni a vízből, csak ha már vacog. Sajnos eddig mindig beszereztünk egy-két randa leégést, mert már olyan nagy a gyerek, hogy ki-kimarad egy-egy folt. Most már nagyon figyelünk.

Aztán Peti és Mátyás elmentek Fukuokára konferenciázni. Eredeti tervek szerint mi is mentünk volna, de Peti kötségtakarékossági megfontolásokból le szerette volna vezetni az utat, nekem meg nagyon nem fűlt a fogam átvezetni két teljes éjszakát, másnap meg zombimódban elviselni hobbit örömködéseit, plusz, ha esik az eső, nincs mit csinálni. Úgyhogy maradtunk és ők vonattal elmentek. Kisült, jó döntés volt, mert Dani az indulásuk előtti éjszaka belázasodott, és négy napig otthon boldogítottuk egymást... Mi lett volna, ha számítanak ránk...?

Petiék el Fukuokába. Tetszett neki a város nagyon. Volt benne egy kötelező torony, ami nélkül nem nagyváros a japán nagyváros, érdekes, színes utcák, szép bevásárlóközpontok, japán legsűrűbb tori-rendszere, mozgó rámanárusok (kínai leves), gyönyörű felvonulási építmények (pict0465 - érdemes kinagyítani, mennyire aprólékos ez a batár nagy szerkezet). Élvezték a várost és a tengert, ami még melegebb volt, mint itt (kb. 27fokos), és egyáltalán nem voltak benne medúzák.

Fukuoka után Nagasaki, ahol érdekes kultúrális egyvelegnek tűnt a beszámolóik alapján. Volt ott kínai múzeum, katolikus templom, gyönyörű szentélyek, temetők, atombomba múzeum, a Kirin sör alapítójának múzeuma, európai múzeum stb. Nagyon tetszett nekik, csak eléggé elvesztették az életkedvüke az atombomba múzeum után.

Peti haza, Mátyás még egy hétig lófrált a nyugati vidékeken. Elég nehezen, de sikerült rábeszélnünk, hogy használja ki az időt és utazgasson, ahelyett, hogy itt csücsül a Jaistban, ahol semmi sincs, csak onsenek. Talán nem bánta meg.

Mi más? Dani nagyon nő, mindig mindenki elcsodálkozik. Tényleg megnyúlt, mostanában már nem akar pelenkát hordani, de azért a gatyókákat még nem tiszteli eléggé. A legjobb pucéran, de az valahogy itt nem divat.Mindig szóvá teszik a szomszédok, ha az erkélyen pancsolunk. Már teljesen korrekt háromtagú japán mondatokat mond, magyarul most próbálgatja az alany-állítmányt. Majd belejon. De szépen ismétel mindent, amire kiváncs. Mindenféle vizet imád, uszodát, tengert, kádat, csak anyuka fázós természete szokott akadály lenni. Megtanult négykerekű biciklivel is biciklizni, nagyon élvezi, csak mindig hiszti van, mert a nagyok nem akarják odaadni a sajátjukat. Majd Madridban kap rendeset. Kölcsönöztem a Jaistól nagy biciklit is, néha elmegyünk a környékre, nagyon élvezi. Remekül tud már lihegni hegynek felfele, énekelve és dülöngélve a hátsó ülésen. Egész jól leszokott a válogatósdiról is, sőt, néha hajlandó saját maga is enni, ami nagy szó manapság. Az oviban már kezdik elsiratni, de úgy tűnik, az augusztus már csak ilyen. Szombaton beindul a búcsúbuli szezon. Először a gyerekcsapattal lesz egy bbq, aztán jövő héten Digiovanniék, és szép lassan mindenkit megvacsoráztatunk.

A jaistos munkának is vége, nem is igen bánom, hogy nem látok több diákot. Nem hiányzik a szipogásuk, bár mindig volt egy-két jó fej gyerek is, aki nem stresszelte túl a dolgot.

A költözés is lassan indul, az autón már túladtunk, de azért használhatjuk októberig, az anyukák között pedig elfogynak a vásárolt 110V-os cuccaink, no meg a gyerekjátékok is. Daninak csak a legkedvesebb egységeit visszük, mert egyébként drágább lenne a szállítás, mint újonnan megvenni.

Augusztusban megjött a híres nagy japán nyár, amiből mi Danival tavaly kimaradtunk. Annyira végülis nem vészes, de légkondi nélkül már kicsit nehéz lenne, főleg, hogy a számítógép kb. három óránként lefagy, mert nem bírja a ventillátora. A tengerparton a legjobb ilyenkor, ma is megyünk délután. Múlt héten volt egy esti bbq a strandon, nagyon klassz volt, bár akadt egy-két furcsaság: mi a tengertől kb. öt méterre pakoltunk, a japánok meg a parkoló mellett kb. 200m-re a tengertől. Rajtunk kívül senki sem pancsolt 5 után, pedig hihetetlen jó volt a víz. A parkolóban folyt az ovázás, járatták a magnót, táncikáltak, úgy látszik nem kúúl a tengerparton bulizni. Tadeusz-sal és Félix-szel lebeszéltük a Fujit is (most hétfőre volt tervezve), de ki hinné, Dani szombat éjszakára belázasodott. Pedig egy szóval sem említettem neki a dolgot... Közben altattuk Julient meg a barátnőjét, Aiakot, Mátyást meg Naohirot különböző felállásokban, mert Julien már felmondta a lakását, de csak tegnap ment el végleg. Kb. három búcsúpartija volt, mert mindig visszatért még egyszer. Már mindenki röhögött, hogy már megint itt van. Így aztán el tudott menni a kawakitai himatsurira is (tűzünnep), három megye legnagyobb tűzijátékára,amit az év legtutibb esőmentes napján tartanak. Idén délután kettőkor kezdett zuhogni és éjfélig meg sem állt... Pétert azért elküldtem, mert tényleg szép, talán meg sem bánta nagyon az esernyő alatt álldogálást, mert egész hamar haza lehetett jutni, nem volt tömeg, mint tavaly.

Most pedig megjött Fabrice koma Tokióból egy hétre. Hozta magával a folyékony nitrogénbe hűtött proteinjeit a vonaton. Kicsit azért aggódott, nehogy kiboruljon, mert akkor ott nagy fagyások vannak... Miután leszállította az egyésget a laborba, maradt még egy kis nitrogén a tartályba, mi sem természetesebb, mint hogy elhasználtuk: fagyasztottunk vele polipot, zoknit, jagermaistert. És a jagermaister első körben ellenállt! Csak másodjára sikerült gömbbé fagyasztani (lsd. fényképek). No, úgyhogy Fabrice tiszteletére ma mint bbq. Nitrogén nélkül, jégkockákkal.