2004 május

Május 5.

Végül egyáltalán nem utaztunk el. Szépen lemondtuk az összes szállodát. Dani elég nyûgös volt, nehezen heverte ki a négynapos koplalást, még most is kicsit nehéz vele. Örökösen a nyakamban lóg, az apjával is ma foglalkozott elôször egy hét óta. Enni viszont eszik, mint a gép. Ellenben éjjel megint alig alszik, ki tudja, mi baja. Ma pl. 4-kor döntött úgy, hogy vége az alvásnak. Egy órát küzdöttünk, aztán Dani nyert.

Viszont így, hogy nem mentünk el, Peti szép kényelmesen utolérte saját magát a munkával, kétszer felfutott a Tsurugi melletti hegyekre, mert még mindig hihetetlen szép a tavasz. Az erdô tele virágokkal, jó illatokkal, fentrôl havas kilátással. Elég lassan olvad a hó. Két hete a harmadik szent hegyen, ami egy megyével odébb van és nem sokkal magasabb, mint a Hakusan, még 15m hó volt... Talán azért júniusban már túrázhatunk arrafele is.

Tegnap meg zuhogott az esô, ezért délután elmentünk a helyi rovarmúzeumba. Tök érdekes volt, pedig igazán nem vagyunk nagy rovarpártiak. Rengeteg preparátumot összegyûjtöttek, leginkább a lepkék, szarvasbogarak és sáskák domináltak. Persze minden felirat csak japánul volt, úgyhogy a csodálkozáson kívül nem sok minden jutott nekünk. A múzeum két zuga mindenféle magyarázat nélkül is klassz volt: a lepkeház és a rovarkostoló. Építettek egy három emelet magas melegházat tele mindenféle virágózó gazzal és betelepítettek egy csomó pillangót. Szépek és szelídek voltak, már amennyire egy lepke szelíd lehet. Nagyon közel repkedtek körülöttünk, Dani teljesen odavolt. Persze a lepkéket is le vauvauzta. A rovakostoló kicsit egzotikusabb helynek ígérkezett. Vagz 8 féle rovart, lárvát készítettek el különféle módokon. Nekem nem volt gyomrom hozzá, de Peti merészen megkóstolt hármat, és nagyjából ízlett is neki. Egy cukrozott lárva, egy sült lárva és egy sült hatlábú. Elég szomorú volt, mert a hatlábú tempura már elfogyott. Azért utána nem mondott nemet a Mossburgerre (helyi hamburger), csakhogy leöblítse az ízeket...