2004 szeptember

Szeptember 26. (Képek)

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megvátloztattuk a fenyekepek helyét. A regi linekeket majd apránként átírom, egyelôre csak a menübôl érhetô el az összes kép!

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szóval eltelt a nyár, egész gyorsan. Dani a repülôutakat nagyon élvezte, minden várakozásomat felülmúlva. Hiába paráztam heteken át, mi lesz vele a 12 órás transzkontinentális járaton, aztán a kétórás átszállásnál Bécsben. Még a le-, felszállások is teljesen simán mentek, a gyerek szinte rátapadt az ablaküvegre minden alkalomkor, még inni is elfelejtett, annyira bámult. Néha megdörzsölte a fülét, aztán már oda sem gondolt. Odafele aludt talán másfél órát összesen, pörgött ezerrel, visszafele azért már rendesebb volt és kétszer három órára is beszundít. 5 hét alatt nem is felejtett el semmit, úgy ült be az ülésbe, mintha minden nap repülne.

Dani nagyon élvezte otthon, sok új arc, íz, állat. A kutyákba és csacsikba rögtön beleszeretett, de annyira, hogy itthon is megállás nélkül képes ugatni fél óra hosszat, néha kicsit abbahagyja, hogy iázzon. A plüsskutyáit teljesen élôszámba veszi, paskolgatja, vakargatja, a plüsscsacsiját meg idônként megeteti, akárcsak otthon az igazit. A legjobb az volt, mikor múlt hétvégén Yamanakában belebotlottunk egy barátságos macskába és a gyerek majdhogynem megtömte fûvel a szerencsétlent. Esténként rendszeresen kutyásat kell játszani vele, ha meg meglát egy kutyát az utcán, szinte nekiugrik.

Az akklimatizáció viszonylag gyorsan ment, Dani csak két éjszaka akart felkelni játszani hajnali egykor, elég nehezünkre esett a dolog, aztán szerencsére harmadnapra jobban meggondolta ô is a dolgot. A kaját nagyon falja, a tofu és a helyi tészták még mindig a kedvence. Persze azért néha kitartóan emlegeti a krémtúrót, dehát ilyenkor legfeljebb joghurtot kap. Az elsô két nap úgy bolyongott a lakásban, mintha újra felfedezné, mi minden is van neki tulajdonképpen, tök boldog volt, mikor megtalálta egy-egy újabb játékát. A környékkel is hasonlóképp jártunk, az elsô sétát végigsikkangatta. Mikor elmentünk az oviba megmondani, mikortól kezdünk, ott is mindent megismert, kapaszkodott is belém erôsen...

Érteni mintha mindent értene már, egész bonyolult dolgokat is lehet neki mondani. Áttettük a nagyágyba, rögtön ahogy megjöttünk, nehogy visszaszokjon a kicsibe. Csak elsô éjjel sírt nagyon, mikor felébredt, talán a tériszony miatt, de azóta is nagyon élvezi. Az állatokat is befogadta, egész jól eljátszogat velük. Más forradalmi változás, hogy a székét átszerkesztettük, így most egy asztalon eszik velünk és erre rettenetesen büszke, fôleg, hogy simán belenyúlkálhat a kajánkba. Aztán elkezdtük a vécézést is. Végülis az elmúlt héten szerintem többször felmostunk, mint elözô évben összesen. Elöször a bilit is próbáltuk, de csak hiszti volt miatta, aztán hogy elpakoltuk, simán megy a nagyklotyira. Itthon már nem is igen hajlandó pelenkát felvenni, de sajnos a bemondásoknak még nem nagymestere. A szônyeget is muszáj elvinni a tisztíba egy bombázás miatt.

A JAIST-ban sokminden nem változott. Most, hogy jön október, beindult a költözködô szezon, néhányan végleg elmennek, mások csak lakást cserélnek. Egyébként a körtének, a rizsaratásnak, a gombának és a bicikliknek van most szezonja a boltokban.

Sokmindent nem csináltunk, mióta hazajöttünk, járunk játszóterekre, boltba, fürdôkbe. Múlt hétvégén lementünk a tengerparta és (micsoda borzalom!), Peti fürdött benne, sôt, Dani is pucéran hempergett a hullámokban. A helyiek szerint Obon aután (augusztus 13 körül) már nem lehet fürdeni a medúzák miatt, mikor pedig a medúzák elmennek, addigra ôsz van és azért nem. Becsszóra, a tenger még mindig melegebb volt, mint a Balaton a legmelegebb nyáron.

A fiúk kitombolták magukat, Danit alig lehetett kirángatni a vízbôl, már kicsit vacogott, de húzta még vissza az apját újra. Állítólag félnie kellett volna, mikor kiviszi a homokat alóla a hullám vagy az arcába fröccsen, de a kölyök csak röhögött. Talán, mert mi is. Utána megérdemeltek egy forró pancsit is Kawakitában, hogy lemossák magukról a homokot, majd egy finom vacsit Nishi-Kanazawa legjobb rámenesénél. Kicsit szokatlan volt, hogy Dani megint szenzációszámba megy, de aztán hamar visszarázódtunk.

Másnap felszaladtunk Shishikura délután, szép koraôszi nap volt, paplanernyôsök tömegével, akiket a gyerek madárnak keresztelt. Végülis logikus. Este meg rájöttünk, hogy háromnapos ünnep van, ezért hétfôn elnéztünk Yamanaka onsenbe, ahol Peti még nem járt. Megsétáltuk a folyópartot, megfürödtük a fürdôt, aztán már el is fáradtunk.

Következô héten kisült, milyen bénák voltunk. Ugyanis az egyik nagy tervünk volt idénre felmenni a Tateyamára. Ehhez legalább két szép nap kell, ami adott is volt ugye, de majd jövô héten alapon elhalasztódott. Most hétvégére meg is szervezôdtünk hosszas kavarások után, szállás lefoglalva, útvonal lerövidítve, hogy Peti visszaérjen a workshop fogadására, és már éppen kezdtem összepakolni a hátizsákokat, mikor Dani elkezdett hányi. Na, szépen álltunk. Pakolás stornó, hômérô elô, ágynemûcsere stb. Éjjel még egyszer felébredt, hogy valami baj van, de nem történt semmi, csak egy kis hôemelkedés. Azért nem indultunk el, mert ha fent lesz valami baj, onnan nem tudunk lekavarni. Tateyama jövôre elhalasztva, mert Petivel idén már nem jön össze, hátizsákok kicsomagolva, hobbit átcsomagolva, szép nyugis hétvégén kerekedett. Peti lazán befejezte minden dolgát, kialudta magát és ma frissen vasalva elballagott a fogadására.

Mostanában a sportnapoknak is szezonja van, múlt héten az általános iskolákban, ezen a héten az ovikban. A sulikban, Fabrice beszámolója alapján, a szeptember 29-i eseményekre emlékeztetett a dolog, az oviban inkább buli volt. Leballagtunk mi is, ha már itthon ragadtunk, dehát Dani korosztálya még inkább a játszóteret értékelte, mint az akadályversenyeket és a gyerekek zenés-táncos bemutatóját. Legalább találkoztunk sok régi, kedves ismerôssel és a kölykök kölcsönösen kifárasztották egymást.