Érkezés Európából

Japánnak két nagy nemzetközi reptere van Tokio Narita és Osaka Kansai. Hozzánk ez utóbbi esik közelebb. A reptérrôl már a gépen mutatnak egy ismertetô filmet, prospektust nem osztanak, ha valaki bizonytalan, érdemes kinyomtatni elôre a térképet. Elsôre kicsit bonyulultnak tûnhet, de a többi utast követve nem lehet eltévedni, ráadásul minden szépen ki is van táblázva angolul is. A reptér honlapját mindenképp érdemes végigböngészni (útlevélellenôrzés, csomagfelvétel, vámvizsgálat). Még a repülôgépen kiosztják a vámnyilatkozatot, a stewardessek nagyon segítôkészek, ha bármi bizoytalanság felmerül.

Ha sikerült túljutni a vámosokon, egy hatalmas csarnokba keveredik az ember. Sok csomag esetén érdemes igénybe venni a házhozszállító szolgáltatást (baggage delivery), ami másnap reggelre fuvarozza ki a csomagokat (a mi cimünket, nevünket érdemes nekik megadni). Így minimális csomaggal lehet vonatozni. Egymás mellett van több is a kijárattól jobbra és balra a sarokban. Mi az ANA-t használtuk, de nagyjából mindegy. Angolul minimális szinten tudnak, ahogy általában mindenki más is a reptéren.

A vonatállomás szépen ki van táblázva ikonokkal, csak követni kell a jelzéseket (Kansai Airport Station). Az állomáson nagyon fontos, hogy többféle jegyiroda van, Komatsuba a JR irodájában kell jegyet és helyjegyet venni (világoszöld színû). Menetrendeket és jegyárakat lehet interneten nézegetni a Babelfish segítségével. Vannak jegykiadó autómaták is, de elsôre érdemes inkább emberkétôl venni. Van esély angolul is. Komatsuig kell kérni a jegyet és a helyjegyet, de meg kell mondani, melyik vonatra (hánykor indul). Egy emberre összesen 4db jegy jut, két vonaljegy (az átszállás miatt) és két helyjegy. Elôfordulhat, hogy nincs már helyjegy. Ilyenkor két dolog lehetséges: vagy próbál a következôre jegyet szerezni vagy kockáztat az ember és mégis elmegy azzal a vonattal . Az utóbbi esetben csak a "non-reserved" kocsikba szállhat fel. A vonat egyik fele csak ilyen, lehet esély ülôhelyet találni.

Az állomások hasonlóak az angliaihoz: kapunál érvényesíteni kell a jegyet, csak azután lehet bemenni a peronra. A peronok felett fényreklámon futnak a célállomások japánul és latin betûkkel is. Figyelni kell az indulási idôpontokat is, nehogy véletlenül rossz vonatra szálljon az ember. A peronokra felfestik a kocsik számát valamint, hogy "reserved" vagy "non-reserved" típusú-e. Szépen sorban kell állni, amíg be nem fut a vonat vagy ki nem nyitják az ajtaját a bent álló szerelvénynek. Ha nincs az embernek helyjegye érdemes korábban kint lenni, mert annál jobb pozicióból indulhat.

Nagyjából óránként jön vonat. Egyszer kell átszállni, Nishi Osakában kb. fél óra után. Úgy emlékszem, volt elég idô átszállni. Összesen 3,5 óra vonatút, a vonatok pontosak, így részletes menetrenddel nem lehet eltéveszteni az állomásokat. Be is mondják persze, mikor mi következik... A kalauz elég gyakran járkál, többször is megnézheti a jegyet, de általában emlékeznek az európaiakra, legalábbis ezen a vonalon. Ha kapuba botlik az ember átszállásnál (úgy emlékszem, nem volt), érdemes az ellenôr felé kerülni, nehogy elnyeljen a gép valami hasznos jegyet. Minden kapurendszernél van legalább egy ellenôr.

JR